A Magyar Vívó Szövetség honlapjára egy hosszabb interjú készült Magyary Ágnes szakedzővel, a hódmezővásárhelyi iskolai vívás megteremtőjével. Szó van benne a kezdetekről, az iskolai vívásról, a sportág nehézségeiről, a buktatókról és nem utolsó sorban arról, miért érdemes a vívó sportot választani.
- Mióta van jelen az iskolai vívás Hódmezővásárhely mindennapjaiban?
- Köszönöm kérdését, valóban városunkban szó szerint a mindennapok részévé vált az iskolai vívás, hiszen a hét összes napján fecsegő, jó hangulatú diákokkal telik meg a Vívócentrum. Az ötletet, hogy sportágunkat be kell vinni iskolai keretek közé több dolog motiválta. - Úgy éreztem, hogy egy olyan múlttal, mellyel Hódmezővásárhely rendelkezik ebben a sportágban
(A múlt század elején, vívás oktatás a helyi református Gimnáziumban. Eredményesség terén két olyan klasszis vívó, mint JUHÁSZ KATALIN Olimpiai Bajnok és GYURICZA JÓZSEF Világ Bajnok, akik városunk szülöttei) felelősségem és kötelességem továbbvinni, terjeszteni ezt a sportot. Sportágunk mentálisan hihetetlenül érzékeny. Jellegéből adódóan a sportok közül mondhatni a legérzékenyebb, így a változásokat azonnal leképezi, visszatükrözi. Az emberek egyre kevésbé keresték, igényelték azt a fajta értékrendet, melyet sportágunk közvetít. 2007-ről beszélek, amikor összecsapódtak a hullámok és lezárult egy régi korszak egyesületünk életében. A hajdani 100 fős, később egyre kevesebb taglétszám 10 fő alá csökkent. Pontosan azok a képességek nem váltak fontossá, amik a vívás alapvető lételeme, mint a figyelem, gondolkodás, emlékezet…stb. Következésképpen, azóta is egyre erőteljesebb a halványuló erkölcsös viselkedés. Nem tudtam és azóta sem tudom ezeket a dolgokat elfogadni. Ez elég motiváció volt ahhoz, hogy leüljek gondolkodni, hogy mit lehet tenni. Gondolataimban sikerült visszaidéznem, azokat a beszélgetéseket, melyeket Halla Péter párbajtőredzővel folytattam, aki általános iskolai osztálytársam, egyesületi vívótársam volt. Ő akkoriban csinált, azt hiszem elsőként suli vívást egy budai iskolában. Ez adta az ötletet, amit kicsit tovább gondoltam. Még azon a nyáron kidolgoztam az iskolai vívás tantervét, tanmenetét. A kész anyaggal és a kidolgozott programmal, felkerestem Dr. Lázár Jánost, akkori polgármesterünket. A beszélgetés eredménye az lett, hogy a Városi közgyűlésen kellett bemutatni a programot, melyet a képviselő testület elfogadott. Még abban az évben, azaz 2008. 01. 21-én beindult az oktatás.
- Elsősorban, mely iskolákban oktatják kiemelten szakkör, vagy tanóra keretein belül a sportágat?
- Kezdetben öt állami és egy egyházi iskolában került bevezetésre a vívás a mindennapos testnevelés keretében, heti egy órában az általános iskolák 3-4. osztályában. Nyolc éven keresztül folyamatosan zajlott a program annyi változással, hogy a Kertvárosi Katolikus Iskola két év után kilépett. Döntését nem indokolta, mi nem kérdeztük. Az oktatás úgy zajlott, hogy utazó pedagógusként jártam a város iskoláit délelőtti kötelező testnevelés órában, az egyeztetett órarendnek megfelelően. Hetente közel 400 főnél több gyerekkel foglalkoztam, neveltem és próbáltam az egyesületi élet felé irányítani őket. Ebből a közegből került ki az összes egyesületi tanítvány. Minden év végén sok-sok diák jelentkezett. Hogy megmaradjanak a nyár folyamán is tartani kellett a kapcsolatot, felzárkóztató edzőtábor keretében, Ide, már kevesebben 15-18 fő jelentkezett és később 10-12-en voltak azok, akik végleg megmaradtak. Így az egyesületi vívásnak, mindig megvolt az utánpótlása. Az iskolai vívás hatására a taglétszám elkezdett növekedni, próbáltunk új osztályokat (1-2.bevonni az oktatásba, velük délutáni szakköri foglalkozás keretében tudtam foglakozni.) Jelenleg ott tart az iskolai vívásoktatás, hogy miután sikerült megnyerni a Szőnyi Benjamin Református Általános Iskola 1-2. osztályosait és velük együtt egyesületünk másik edzőjének Berjozkin Antonnak is be kellett lépni az iskolai vívás oktatásába. Ez ismételten magával vont egy bizonyos létszám emelkedést. Most 5 állami általános Iskola, egy egyházi református iskola 488 fő tanulójával foglalkozunk hetente.
- Milyen sikerekről lehet eddig beszámolni ennek kapcsán?
- Az első igazi siker az volt, amikor az első év befejezésével a szülők kérésére a 4. osztályosok is bekapcsolódtak az iskolai vívásoktatásba ez még 2009-ben történt. A gyerekek nagyon megkedvelték az órákat, örömmel, szeretettel, jó hangulatban, új információkkal telve mentek haza és élvezettel mesélték az órán történteket. Ez volt a visszajelzés. Eredménye az lett, hogy a 4. osztályosok is járnak azóta vívás órára. Minden év végén az egyesületi versenyzők segítségével, megszervezzük a Városi Vívó Diákolimpiát. Ezen a rendezvényen, azok az általános Iskolai vívásban részvevők indulhatnak, akik az év közben zajló házi, azaz osztály versenyeken, az 1-4. helyen végeznek úgy a lányok, mint a fiúk versenyében. Ezek a versenyek év végi záróvizsgának felelnek meg. Természetesen meghívjuk a szülőket, ismerősöket és itt nagyon nagy dicsőségnek számít, bejutni a legjobb 8 vívó közé. És had említsem meg, hogy azok a tanulók, akikkel 2008-ban kezdtem, és egyesületi versenyzővé nevelődtek most kadet korúak, tehát vívói sikert ebben és ettől a korosztálytól lefelé kell nézni. Az évek során összejött néhány korosztályos országos bajnokságon elért helyezés a 3. helytől a 10. helyig minden eredmény. Kimagasló nemzetközi sikert még nem tudunk felmutatni.
- Hány diák vesz részt eddig az iskolai vívásban? Mik a távlati célok?
Az idei tanévben az alábbi létszám jött össze: 468 tanuló 1. Szent István Általános Iskola 2 osztály 54 tanulója és délutáni szakkör 4 összevont osztály 30 tanulója összesen: 84fő 2. Varga Tamás Általános Iskola 5 osztály 114 tanulója 3. Németh László Gimnázium és Általános Iskola 3 osztály 78 tanulója 4. Liszt Ferenc Ének- Zenei Általános Iskola 4 osztály 105 tanulója 5. Klauzál Gábor Általános Iskola 2 osztály 47 tanulója 6. Szőnyi Benjamin Református Általános Iskola 2 osztály 60 tanulója
Távlati cél? Egy erős utánpótlás bázis létrehozása, ami csakis, mint egy piramis széles alapról építkezhet. Az iskolai vívással ezt biztosítani lehet. Ez azonban nagyon fontos, de, csak az első lépés. Egyre jobban látszik, hogy nem elég a széles alap. Sajnos azt tapasztalom, hogy egy állandó körforgás van az egyesületbe bejövő és az egyesületet otthagyó gyerekek között. A piramis hasonlattal élve azt jelenti, hogy néhány sor követ összehordanak, de nem lesz, már közepe sem, nem beszélve arról, hogy teteje végképp nem lesz a piramisnak. Tehát, már nem beszélünk piramisról. Azon kell nagyon gyorsan változtatni, miképpen tudjuk kitartóan bent tartani, hosszútávon megnyerni a gyerekeket. Célunk ennek megtalálása és kidolgozása.
- Látszik e már esetleg most az a potenciális növendék, aki a jövő talentuma lehet?
- Jósolni nem szeretnék nem értek hozzá, én a munkában hiszek. Természetesen sok tehetséges gyermek jön be a terembe, de ez még semmit sem jelent. Lehet valaki jó alkatú, vagy jó izomzatú, kiváló észbeli kepeségekkel rendelkezhet, de lehet lusta, motiválatlan is. Persze, vannak olyan mutatók, ami alapján azt hiszi az ember. hogy végre kapott egy tehetséges gyermeket, akiből bajnokot nevelhet. De ne felejtsük el, mindenkinek van egy hozott természete és egy bizonyos neveltetése. Ez utóbbi sajnos nagyon sok probléma eredője. Mindig elmondom a versenyzőimnek, hogy csak annyit tudunk kivenni a kosárból, amennyit beletettünk, többet nem. Dolgozni kell. Olyan még nem volt, hogy a befektetett munkának ne lett volna eredménye. Nem vagyunk egyforma képességűek. Ha egy általában jó képességű gyerek, mindent belead, el fogja érni, amit szeretne. És fordítva is igaz, ha nem fektet bele annyi munkát, hiába jó képességű nem fogja elérni azt, amit, szeretne. Már említettem, hogy mentálisan nagyon érzékeny sportról beszélünk, és sajnos a mai gyerekek elég labilis mentalitásúak. Elég egy hibajavítás, ami egyébként egy edzőnek kötelessége és a gyerek megsértődik, már nem is teljesít megfelelően.
- Mit lehet mondani azoknak a szülőknek, akik szeretnék, hogy gyermekük sportoljon, de még nem tudták eldönteni, melyik sportág felé tereljék? Miért érdemes a vívást választaniuk?
- Ezzel a kérdéssel kapcsolatban eszembe jut egy nem régiben olvasott cikk. Engedje meg, hogy egy az egyben ezt idézzem, hiszen nagyon jó összefoglalás a mit lehet mondani… kérdésére. Rendszeresen kapom az utánpótlássport honlapján megjelenő cikkeket. 2015 decemberében közzétettek egy anyagot, Agytorna a küzdőtéren címmel szerintem ez nagyon jól bemutatja a vívósportot és hatását.
„Kutatók szerint a sportág jótékony hatással van a szellemi képességek karbantartására, sőt, növelésére. Mivel olyan fizikai aktivitásról beszélünk, amely a kéz és a szem megfelelő koordinációját igényli, illetve váratlan, gyors mozdulatokat előhívó, azonnali döntésre épül, segít edzeni az agyat is. Alapvetően taktikai és fizikai kihívások elé állítja a versenyzőket, miközben teszteli a fegyelmet, a türelmet, a versenyképességet és az elszántságot. A megfelelő fizikai állóképesség rendkívül fontos, hiszen asszó közben a teljes test mozog, rendkívül gyorsan kell reagálni az adott szituációkra, ahhoz pedig laza izomzatra van szükség. De mindez nem elég, hiszen pillanatok alatt kell jó döntést hozni, amely eredményre vezet. Kiszámíthatatlan, mire mit lép az ellenfél, ezért improvizatívnak kell lenni, miközben nem lankadhat a figyelem. Vagyis az agy folyamatosan dolgozik. A sportág jótékony hatását vizsgálatok is alátámasztották. Ezért a szakemberek nemcsak élsportként ajánlják, hanem szabadidősportként is, amelyet az ember bármilyen életkorban elkezdhet. Amellett, hogy tornáztatja az agyat, és fizikailag is jó kondíciót biztosít, nem utolsósorban a keringési rendszer kiváló edzésének is tekinthető. Természetesen kezdetben úgy tűnhet, hogy a vívás inkább fizikai aktivitást igényel, de idővel rájön az ember, hogy mentálisan is erősnek kell lenni hozzá. Mivel javítja a koncentrációt, a tanulási nehézséggel küzdő gyerekeknek is segítséget adhat. A felnőtteknek, az idősebbeknek a szellemi frissesség megtartásában segít, így ha kezdetben nagy erőfeszítéseket igényel is, hosszú távon megéri kitartani mellette.”
- Milyen áldozatokkal jár, ha az ember élsportoló szeretne lenni, azon belül is a vívást preferálja?
Ha valaki szeretne élsportoló lenni, és minden adottsága meg van ehhez, akkor az életében jelentkező összes döntésének megfontoltnak, mérlegeltnek kell lenni, hiszen egy olyan életutat választ, ami a köztudatra hat. Példa értékűnek kell lennie abban, amit tesz, a dolgokhoz történő hozzáállásban, belső és külső tulajdonságban. Viselkedés. öltözködés…stb. mintaként fog szolgálni. Nagy felelősséget vállal magára, hiszen hatással lesz embertársaira. Hogy ezeket meg tudja valósítani, folyamatosan szembesülnie kell szituációkkal és merni kell vállalni a hozott döntéseket. Summázva erkölcsileg, jellemileg a hibátlanságra kell törekednie. Biztosan nem könnyű élsportolónak lenni, hiszen nagyon sok csábító dologban fékeznie kell magát. Általában, azért nem olyan szörnyű, mint, ahogy most elmond tam, tény, hogy sok mindent fel kell áldozni a siker érdekében és rendszeresen előjönnek, fájdalmas döntések. Döntést hozni, mindig ésszel kell, érzelmileg sosem szabad, ezt is meg kell tanulnia egy sportolónak. Az áldozat, amit hoz a sportoló, mégis megéri, hiszen népszerűnek lenni mások által szeretve lenni és felállni a dobogóra az, hogy értem szól a himnusz, hogy egy egész ország nekem drukkol, bíztat, felemelő semmihez sem hasonlítható csodálatos érzés lehet. Ebben az áldozat hozatalban ott kell állnia a családnak, úgy anyagilag, mint erkölcsileg. Ha ez az élsportoló éppen vívó, akkor sem fog semmi másként történni. Igen, drága sport mondják, szerintem gyermekünkbe anyagilag befektetni a legjobb befektetés, ami az élet folyamán sokszorosan megtérül. Egy boldog, kiegyensúlyozott szeretettel teli egészséges élet megfizethetetlen ki ne szeretné ezt adni gyermekének."
