Mint arról budapesti tudósításban beszámoltunk az idei Pedagógusnap alkalmából a hódmezővásárhelyi Cseresnyés Kollégiumban kifejtett több éves munkája elismeréseként Réthelyi Miklóstól, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium tárcavezetőjétől és Hoffmann Rózsa oktatási államtitkártól Tessedik-díjat vehetett át Dr. Kádár Péter. A kollégium vezetése után a Bethlen Gábor Református Gimnázium igazgatójának nevezték ki. Szerkesztőségünk a kitüntetése kapcsán itt kereste fel a díjazottat.

Tudósításunkat a Pedagógusnapi díjátadásról olvassa el ITT!

Vásárhelyi Hírek: Ha a díjra gondol és a kollégiumban végzett munkájára, milyen érzéssel tölti el?

Kádár Péter: Először is az a meglepetés jut eszembe ami ért, amikor megkaptam az értesítést a díjról. Az átvétel kapcsán azzal szembesültem, hogy olyan kollégákkal együtt vehetem át, akik harminc, negyven éve a kollégiumi munkában tevékenykednek. Ez egy olyan érzés, ami kötelezi az ember arra, hogy ezt tekintse megelőlegezett bizalomnak és a továbbiakban is munkálkodjon azért, hogy a kezére bízott diákok eredményesek legyenek és otthonos legyen a diákok elhelyezése.

Azt láttam ebben a díjban egyébként, ahogy a kiírás is tartalmazza, hogy a kollégiumi pedagógiai munkát támogatja, hogy ne merüljön feledésbe ez a sajátos magyar oktatástörténeti vívmány, amit közoktatási kollégiumnak nevezünk. Ebben Tessedik Sámuel neve azért is jelentős, mert ő egy protestáns lelkész és pedagógus volt egy személyben, talán ezért is áll közel hozzám az ő munkássága.

VH:  Ha egy idegen megkérdezné Öntől, milyen is a kollégium és a benne élő fiatalok, hogyan foglalná össze?

K. P.: Talán úgy, hogy egy nagyon sokféle életkorú, érdeklődési körű, még iskolatípushoz tartozás szempontjából is: az ötödik osztályos kisiskolástól kezdve, a szakmát tanuló felnőtt fiatalokig bezáróan. Másrészt, sok helyről jöttek, Csongrád megyén kívülről és a Délvidékről is. Tehát egy nagyon sokszínű, viszont a kollégium falai között közösséggé formálódott fiatalokról van szó.

Nagyon élveztem azokat a beszélgetéseket, amiket például a hétfő esti ügyeleti órákban folytathattunk, amikor végiglátogattam a fiúk szobáit és ilyenkor a rend ellenőrzése mellett, talán emberközeli, személyes gondolatokra és mondatokra is sor kerülhetett. Úgy tapasztaltam, hogy a gyerekek is nagyon hálásak annak, ha valaki emberszámba veszi őket és nem csak a feladataikra emlékezteti, hanem arra, hogy a feladatok mellett, valahol az is hozzátartozik az élethez, ha kérdéseket teszünk fel egymásnak, ha érdeklődünk egymás iránt.