Február 12-én 17 órától a Németh László Városi Könyvtárban a hódmezővásárhelyi Wass Albert Irodalompártoló Egyesület Idéző című irodalomtörténeti sorozatának következő előadásán Balassi Bálint életét és munkásságát mutatja be Mészáros Zoltán és Diószegi Szabó Pál. Közreműködnek a kör tagjai.
Balassi Bálint 1554-ben, Zólyom várában született. Apja Balassi János, arisztokrata földesúr, édesanyja Sulyok Anna. Kitűnő nevelést kapott: Bornemissza Péter tanította, majd a nürnbergi egyetemen folytatta tanulmányait.
Balassi Bálint a magyar nyelvű irodalom első nagy klasszikusa. Életében nem jelentek meg saját művei nyomtatásban. Versgyűjteménye és Szép magyar komédiája kéziratos másolatban maradt ránk. Ennek oka feltehetően a szerelmi téma, melyet a korabeli Magyarországon erkölcstelennek, „fajtalannak” tartottak.
Az irodalomtörténeti konszenzus szerint Balassi reneszánsz költő, az első magyar petrarkista, költészete platonikus, de vannak középkorias vonásai, és ő képviseli az első átmenetet a manierizmusba.
Balassi istenes és szerelmes verseit, vagy ahogy a korban nevezték, énekeit sokan utánozták. Ő maga arról panaszkodott tanítványának, Rimay Jánosnak, hogy sokan át is írják verseit. Költészete a kisebb utánzókon kívül hatott például Zrínyi Miklósra, a barokk költőre is. A szerelmi és az istenes énekek terjedése között az volt a különbség, hogy az istenes verseket nyomtatásban is megjelentették, a szerelmi énekek viszont csak kéziratos másolatokban terjedtek, melyeket többek között szerelmi példatárnak használtak, Batthyány Ferenc is Balassi verseivel udvarolt. Ezek a kéziratos másolatok aztán elvesztek az évszázadok alatt. Balassi megkomponált versgyűjteménye, mely jobbára szerelmes énekeket tartalmaz, csak másolatban maradt ránk, a múlt század végén megtalált Balassa-kódexben.