December 13-án Hódmezővásárhely képviselőtestülete közgyűlést tartott, amelyen Almási István polgármester rubin-, gyémánt- és aranydiplomákat adott át a város nevében, megköszönve a munkájukat azoknak a nevelőknek, pedagógusoknak, akik sok évtizeden oktatták a gyermekeket, egész pályafutásukat az irántuk érzett szeretet határozta meg.
Rubinoklevélben részesült Dr. Csánky Lászlóné Makó Emília, aki tanítói képesítését 1944. májusában szerezte meg Szegeden a Római Katolikus Tanítóképző Intézetben. 1944. szeptember elseje óta folyamatosan tanított. Előbb, mint kisegítő, helyettes, majd 1948. májusa óta kinevezett tanítónőként.
Dolgozott pályafutása során a Hódmezővásárhelyi Szent Domonkos rendi Népiskolában, a Római Katolikus Népiskolában, a külterületi Szentkirályi Iskolában, a Csicsatéri Iskolában, a Kútvölgyparti Iskolában, a Szent István utcai Általános Iskolában, a Petőfi utcai Általános Iskolában, valamint 1957. augusztus 27. napjától egészen nyugdíjazásáig a Nádor utcai (Kiss Lajos) Általános Iskolában.
Évekig alsó tagozatban tanított, majd napközis csoportot is vezetett. 1965. augusztusától, mint igazgató helyettes látta el feladatát – kifogástalanul. Fenti beosztása óta felső tagozatban is tanított. Derűs, kiegyensúlyozott természetével, segítőkészségével kiemelkedett a pedagógus karból. 1980-ban vonult nyugdíjba, de amíg lehetősége volt, folytatta hőn szeretett pedagógus pályáját.
Gyémántoklevélben részesült Sipos-Szabó Istvánné, aki Sándor Lídiaként született Hódmezővásárhelyen 1930. június 21-én. Édesapja napszámosként, majd földbérlőként tartotta el családját. Édesanyja háztartásbeliként nevelte öt testvérével együtt.
Általános iskoláit tanyán végezte, majd dolgozni kezdett testvéreivel a földeken. A háború után a dolgozók óvónőképzőjébe jelentkezett, amit sikeresen elvégzett. 1958-ban megházasodott, két gyermeke született. Dolgozott az Észak utcai, a Dózsa György utcai, majd a Kertvárosi Óvodában, ahol nyugdíjazásáig dolgozott. Nyugdíjaként még négy évig dolgozott a Bajcsy-Zsilinszki utcai Óvodában is. Munkáját egész pályafutása alatt a gyermekek feltétlen szeretete, a céltudatosság, a precizitás jellemezte.
Gyémántoklevelet kapott Szűcsné Kovács Katalin, aki 1933. április 20-án született Hódmezővásárhelyen. Elemi iskoláit a Kováts-Küry református iskolában végezte. A középiskolát a Református Leány Gimnáziumban kezdte, mely 1948-ban átalakult tanítóképzővé, ahol 1951-ben tett érettségi vizsgát. A szegedi Állami Tanítóképzőben tett képesítő vizsgát 1954-ben. Gyakorló évét a Szent István utcai Általános Iskolában töltötte, ahol végül egész pályafutása alatt dolgozott.
Az első néhány évben harmadik osztályosokat tanított, majd kisfelmenő rendszerben első-második osztályosokat több évtizeden keresztül. Nagyon megszerette a pici gyerekeket, megtalálta velük a közös hangot, és sikerült a szülőkkel is jó kapcsolatokat ápolnia. A tanítást játékos módon, sok szemléltetéssel próbálta még hatékonyabbá tenni. Pályája során számos kitüntetést kapott, áldozatos munkáját többször is elismerték.
Gyémántoklevélben részesült Tejes Istvánné, aki Hódmezővásárhelyen született 1934. április 9-én. Az első négy osztályt az állami népiskolában, valamint a polgári leány iskolában végezte. Majd az állami ipari tanuló iskolában női szabó szakmunkás bizonyítványt szerzett.
1951-ben kezdte meg a dolgozók óvónőképzőjében a tanulmányait, ahol 1954-ben sikeres vizsgát tett. Gyakornokként a Szántó Kovács János utcai óvodában kezdett dolgozni 1952-ben. A diploma megszerzése után Csanytelekre került egy rövid időre, majd hazahelyezték a Mérleggyár óvodájába. 1968-ban átkerült az Endre Béla utcai óvodába, ahol vezető óvónőként is dolgozott. 1980-ban helyezték a Bajcsy-Zsilinszki utcai óvodába, ahol nyugdíjazásáig, mint függetlenített vezető óvónő tevékenykedett. Pályája során több kitüntetést kapott, amit munkájával maximálisan ki is érdemelt.
Gyémántoklevélben részesült Tóth Ida, aki Szegeden az Állami Pedagógiai Főiskolán természetrajz-testnevelés szakon szerzett diplomát.
A munkát a diploma megszerzése után nevelőtanárként a hódmezővásárhelyi Leánynevelő Intézetben kezdte meg. A munka mellett levelező szakon elvégezte a biológia-földrajz szakot a József Attila Tudományegyetemen. 1967-től nyugdíjazásáig, 1988-ig Hódmezővásárhelyen, a Szántó Kovács János Kollégiumban dolgozott nevelőtanárként. 1977-ben törzsgárda tag lett bronz fokozattal, 1978-ban miniszteri dicséretet kapott munkája elismeréseképpen.
Aranyoklevélben részesül Nagy Rébék Ferenc, aki Hódmezővásárhelyen született 1943. július 24-én. Általános iskolai tanulmányait a Szent István téri általános iskolában végezte, majd a Bethlen Gábor Gimnáziumba járt.
Általános iskolai tanítói oklevelét 1964-ben szerezte Baján. Tanári diplomáját már a munka mellett végezte el Szegeden. Általános iskolai tanítóként kezdett dolgozni a külterületi iskolákban Erzsébeten, és Batidán. 1971 és 1976 között népművelési felügyelőként dolgozott a Városi Tanács Művelődési Osztályán. Majd 1976 és 1991 között ugyanitt az Ifjúsági és Sport Osztály vezetője volt. 1991 és 1994 között a Csongrád Megyei Munkaügyi Hivatal helyi kirendeltségének csoportvezetője volt, innen pedig visszatért a tanításhoz, nyugdíjazásáig a József Attila Általános Iskolában dolgozott. Munkájáért több kitüntetésben is részesítették.
Szintén Aranyoklevelet kapott Szigeti János, aki Hódmezővásárhelyen született 1939-ben, majd 5 éves korában, 1944. júniusában Németországba deportálták, ahonnan 1945. májusában térhetett haza családjával. A Holokauszt túlélése után általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait városunkban végezte, 1957-ben a Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett. 1960-ban végezte el a Szegedi Pedagógiai Főiskola magyar-történelem szakát. 1964-ben megszerezte a középiskolai tanári diplomáját is.
Azon kevesek közé tartozik, akik egy munkahelyen töltötték le szolgálati idejüket, hiszen 1960-tól 2000-es nyugdíjazásáig a József Attila Általános Iskolában oktatta a diákokat. 1962 és 1976 között igazgatóhelyettesként nagy szerepe volt az intézmény hírnevének megalapozásában. Pedagógusi munkája mellett két évtizedig a helyi zsidó hitközség alelnökeként tevékenykedett, vezette a vásárhelyi sakk sportegyesületet és foglalkozik helyismereti, hely- és irodalomtörténeti kutatásokkal is. A mai napig több száz könyve, tanulmánya, publikációja jelent meg. Jelentősebb kitüntetései: Pro Urbe Hódmezővásárhely, Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt, Hódmezővásárhely nevelésügyének szolgálatáért kitüntetés.
Hódmezővásárhely Szociális Ügyének Szolgálatáért kitüntetést kapott Zádoriné Oláh Anikó kisgyermeknevelő, szakgondozó, az Oldalkosár utcai Bölcsőde helyettes vezetője.
Korán, 16 évesen, 33 éve kezdett dolgozni a Hóvirág utcai Bölcsődében. Iskoláit munka mellett végezte el, kiváló eredménnyel. Nyitottság, gyermek centrikusság jellemezte munkáját, sok szülő külön kérte gyermeke nevelőjének.
Precíz, pontos, empatikus, bármilyen pluszmunkával megbízható dolgozó. 2004-től áthelyezéssel, az Oldalkosár utcai bölcsődében dolgozik, először kisgyermeknevelőként, majd 2009-től a bölcsődevezető helyetteseként tevékenykedik. Segíti a vezető munkáját, a szülők is megkeresik, véleményét, tanácsait elfogadják. Élen jár a környezet díszítésében, a városi EVP klub aktív tagja. Más intézményekből is többször felkérték, hogy rendezvényeik lebonyolításában segítsen, - arcot festett a könyvtár, a tűzoltóság és az óvodák rendezvényein. Segítségét önzetlenül, ellenszolgáltatás nélkül, szívesen végzi.
Polgármesteri Elismerő Oklevélben négyen részesültek:
Bartáné Bacsa Mária kisgyermeknevelő, szakgondozó, helyettes vezető, a Hóvirág utcai Bölcsőde dolgozója. 35 éve, az érettségit követően kezdett bölcsődében dolgozni. Munkába állását követően csecsemő- és gyermeknevelő szakképesítést, illetve felsőfokú képesítést szerzett. Munkája példaértékű volt az évek folyamán, a szülők bizalommal fordultak felé, elismerték szakmai tudását. A család elsődlegességének, és a kisgyermek személyiségének tiszteletét mindig szem előtt tartotta. A bölcsőde vezetése helyettesi feladatokkal bízta meg 2010 évtől. Munkatársai érdekérvényesítő képességében bízva, szakszervezeti titkári feladatokra kérték fel, tíz évig képviselte a dolgozók érdekeit intézményi szinten.
Gémes Lajosné Pásztor Mária szociális ápoló-gondozó, a mindszenti Időskorúak Otthonának dolgozója 2004 óta. Kedves, empatikus, az idős ellátottakkal nagyon jól megtalálja a közös hangot, a velük való foglalkozást hívatásának tekinti. Kollégáival jó a kapcsolata, munkáját pontosan végzi. 2015-ben – 40 évi munkaviszonyt követően – nyugdíjba vonult.
Kissné Varga Éva családgondozó, a Kagylóhéj Gyermekjóléti Központ munkatársa 2008 óta. Munkáját kezdetek óta nagy szakmai alázattal végzi, a nagy kihívást jelentő esetekben is úgy tudott helytállni a gyermekek érdekében, hogy alig vagy csak nagyon ritkán konfrontálódott a szülőkkel.
Higgadt, és eredendően jó konfliktuskezelő személyisége mellett, az eltelt időben szakmailag is folyamatosan képezte magát. Mediátori képesítést is szerzett, a Gyermekjóléti Központ Kapcsolatügyeletét is évek óta koordinálja mediátor kollégájával kettesben. Ezen a területen is maximálisan helytáll.
Rácz Sándorné Szabó Mária kisgyermeknevelő. Az Oldalkosár utcai Bölcsőde dolgozója. Iskolái elvégzése után, 1976 óta, - 38 éve dolgozik a bölcsődében. Szakmai munkája tudatos, következetes. Empatikus, megértő, a gyermekek igényeit teljesen kielégítő munkát végez. Törekszik a rábízott gyermekek minél harmonikusabb nevelésére, a hiányosságok kiküszöbölésére. Környezetére, munkájára, adminisztrációjára igényes, nemcsak a szülőkkel, gyerekekkel, hanem kollégáival is közvetlen, jó kapcsolatot ápol.
