Módszerük nagyon egyszerű. Kiváltják az őstermelői igazolványt, amellyel egyébként nagyobb kereskedelmi tételt nem is árusíthatnának piacokon és bevásárolnak a nagybani piacon, vagy felvásárolják a termelőktől helyben az árut, majd az olcsón megvásárolt terméket továbbértékesítik piacokon és egyéb helyeken. Köznapian szólva nepperek.
Az igazolványra azért van szükség, hogy ha kell igazolják az árusításhoz való jogukat. Közben pedig hatalmas mennyiségű árú adnak el így. Nem kell vállalkozói engedély, nem kell adózni, nincs TB járulék, nem fizetnek semmit. A bevételt az övtáskába tömik és már le is léptek, ha valami gáz van. Raktárnak teherautókat használnak, ami a piac közelében parkol. Nagyon ügyelnek arra, hogy az árusító helyeken ne legyen nagy mennyiségű árú. Egyszóval profik.
A hódmezővásárhelyi piacon annak próbáltunk utánajárni, hogy vásárlóként honnan tudhatjuk, hogy valóban őstermelővel, vagyis az adott terméket valóban az eladó termesztette-e és nem „álkofával” van dolgunk. Mint alább látni fogjuk, nem könnyű a piaci vásárló helyzete.
Tatár Lajosné őstermelőként már több éve árul a piacon, asztalán a káposzták szépen sorba rendezve várták, hogy valaki hazavigye őket. Alkalmi beszélgetőtársam, egyre nagyobb konkurenciát lát a viszonteladókban. Sőt, a baj forrása, mint mondja, talán az, hogy az ál-őstermelők a valódi kétkezi munkával dolgozó termelők forgalmát veszélyeztetik. A másik nagy probléma viszont, hogy a vásárlók gyakran nem tudják, hogy egy-egy termék honnan származhat, panaszolja Tatárné.
Egy középkorú árus, ugyan nevét nem vállalva elárulta véleményét a magyarországi piaci kultúráról. Az árus őstermelőnek vallotta magát, és szerinte hazánkban bizony működik a „piaci maffia”, ami nem hagyja a valódi termelőket érvényesülni. Amint valaki saját termésével szeretne kereskedni a piacokon, rögtön megtalálja őt egy felsőbb hatalom és úgymond meg is szorongatja, hogy a saját portékája mellé, vennie kell viszonteladóktól is zöldséget vagy gyümölcsöt, hogy egyáltalán kipakolhasson a piaci asztalokra.
Ördög Mátyásné, paprikát árul a piacon már évek óta. Szerinte minden egyes eladó portékájának az eredetét ellenőriztetni kellene. Valójában az őstermelők és viszonteladók közötti különbséget abban látja, hogy kinek hányféle terméke van az asztalon. Hiszen aki otthon, vagy a kertjébe nőtt paprikát vagy paradicsomot hozza nap mint nap a piacra, az mindig ezzel a kétfélével jön. Míg a viszonteladók öt, vagy akár hatféle termést is kipakolnak a standjaikra. Ördög Mátyásné szerint nem csak az eladhatóság a fő szempont abban a kérdésben, hogy ki milyen eladótípusba sorolja magát, fontosak a kedvezmények is. Az őstermelők például az adózás szempontjából is jobban járnak. Saját bevallása szerint már 25 év árul a piacon. Szerinte az árusok több mint 50 százaléka másnak vallja magát mint ami valójában, fogalmaz diplomatikusan a paprikatermelő.
Ennyi jó könyvet „egy rakáson” ritkán láthat! 2012 legjobb könyvei
Medúzát a szobába! A négy darabból álló kollekció a tengerek mélyét varázsolja a térbe
