A feljegyzések szerint az első amatőr szakács Jákob volt, és az első gasztronómus pedig az öccse Ézsau. Felesége, Rebeka csapnivalóan főzőtt.
Gasztronómiai utazás, ma is elkészíthető római kori receptekkel.
A konyhaművészet történetét számos generáció érdekesnek találhatja, hiszen megállhat egy pillanatra és eltöprenghet azon, honnan is fejlődött ki az étkezés és a bor kultúrája. Egy olyan világban, ahol egyre inkább a pillanatnyi örömök dominálnak, érdemes észrevennünk a múlt hagyományait illetve azok alapjait.
A feljegyzések szerint az első amatőr szakács Jákob volt, és az első gasztronómus pedig az öccse Ézsau. Ézsau ekképpen nyilatkozott.” Lám, már majdnem meghaltam, milyen jogok is illetnek meg engem?( Ézsau eladta Jákobnak elsőszülöttségi jogát egy tál lencséért, aki csalással szerezte meg apja áldását.) ” Mindezt persze nem kell szó szerint venni. Semmilyen okunk sincs feltételezni, hogy a legidősebb fiú éhen hal az apja házában, inkább az látszik valószínűbbnek, hogy az étel, amelyet Rebeka Ézsaunak főzött, nem igazán volt annak ínyére, mint inkább az az adag lencse, amelyet Jákob magának készített.
A régi görögök között sok híres költőt, szónokot és filozófust találunk, de nagy szakácsot, egyet sem. A görögöknek nem volt elsőrangú marhahúsuk, sem bőséges vajuk vagy friss tejszínük, mivel a termőföld és a klimatikus viszonyok alkalmatlanok voltak a megfelelő minőségű legeltetésre. Arisztophanész szerint Görögországban a birkahús, a bárány-, a szamár- és a sertéshús közül lehetett választani, sem a marhahúsról, sem a borjúhúsról nem tesz említést a gazdaságokban. Baromfijuk volt, kacsa, liba és galamb. Kedvtelésből tartottak mezei nyulat, fürjet, feketerigót, foglyot, fácánt, böjti récét és struccot. A tengerből fogtak maguknak sügért, angolnát, lepényhalat, makrélát, ráját, rombuszhalat, szardíniát és osztrigát, valamint rákot és garnélát. A mezőkön gabonát, árpát és szöcskéket találhattak. Kertjeikben bab, borsó, lencse, fokhagyma, cukorrépa, hagyma, olajbogyó, uborka, tök, póréhagyma, torma, articsóka, répa és petrezselyem termett. Gyümölcsöskertjeikben fügét, gránátalmát, narancsot, körtét, almát és szőlőt termesztettek.
Az ókori Rómában voltak a legegyszerűbbek az ételek kezdetben, de mire meghódították az akkor ismert világ nagy részét, már át is vették áldozataik konyhai eljárásait és rengeteg olyan ínyencséget ismertettek meg Itáliával, melyeket eddig azért nem fogyasztottak, mert nem volt kedvező az ottani talaj. Fel van jegyezve, hogy amikor a Római Szenátust az a kérdés osztotta meg, hogy nekikezdjenek-e a harmadik pun háborúnak és Karthágó elfoglalásának, az idősebb Cato néhány kitűnő afrikai fügével csendesítette le a társaságot, azt bizonyítva hogy megfontolandó a terület elfoglalása. A füge mellett Afrikából szereztek a rómaiak vastagbordázatú sárgadinnyét is, melyet Cantalupéban termeltek.
Sergius Orata volt az első aki osztrigatelepeket hintett a nyílt tengerbe és a Lucrin tó ágyában hízlalta őket. Fulvius Lippinus pedig kidolgozta az éti csiga tenyésztésének módszerét. Scipio Metellus volt az első aki libát tömött és aki először libapástétomot készített. Ők és még más gasztronómok teljesen amatőrök voltak. Nagyra tartották az ízletes főzést, nagy szerepük volt a konyhaművészet figyelemre méltó fejlődésében a Római Birodalmon belül. A Pax Romana és az Ars coquinaria bevezetése segítette a jobban táplált meghódítottakat a római uralom elfogadásában.
Végezetül bemutatunk néhány ókori ételreceptet, melyet az i. e. 234-149. között élt római agrárszerző, M. P. Cato művében olvashatunk.
Fonott süteményt így csinálj:
az anyagot a neked tetsző mennyiségben ugyanolyan arányban vedd, mint a lepénynél, ugyanúgy csinálj mindent, csak más módon formáld ki. Az alsó tésztalapon a rétegeket jól kend be mézzel. Ezután kötél módjára fond össze őket, így helyezd rá az alsó lapra, egyszerű tésztadarabokkal jól töltsd ki a közöket. Minden egyebet úgy csinálj, mint a lepénynél, és ugyanúgy süsd ki.
Édes felfújtat így csinálj:
keverj össze fél font lisztet, 2 és fél font túrót úgy, mintha áldozati kalácsot akarnál csinálni; adj hozzá /14 font mézet és egy tojást. Egy agyagtálat kenj be olajjal. Miután mindezeket jól összekeverted, öntsd bele a tálba, a tálat borítsd le cserépfedővel. Vigyázz, hogy jól megsüljön a közepe, ahol a tészta a legmagasabb. Amint megsült, á tálat vedd ki, kend be mézzel, szórd be mákkal, kis időre tedd cserépfedő alá, majd vedd ki. Igy tálald fel kis tálcán kanállal.
