Budapesten a Könyves Kálmán körút 11/B. szám alatti Ericsson Galériában október 29-én nyílik a vásárhelyi Szabó Klára Petra önálló kiállítása.

(Fotó: Szilágyi Gergely)

Az Ericsson világcég Galériáját 1992-ben hívta életre. Az Ericsson vezetősége akkoriban úgy gondolta, hogy „milyen jó lenne a műszaki világ racionális keretei közé becsempészni egy kis játékot, szépséget, hogy közösen élvezzük a látványt, a zenét, a társaságot.”
Ez az először még csak a dolgozóknak szóló művészeti találkozóhely a kezdetektől fogva nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy kiállítási lehetőséggel, katalógussal és az Ericsson Gyűjtemény megalapításával támogassa a művészeket. Már legalább 150 alkotó önálló kiállításán vannak túl.

Most a budapestiek - nem először - az utóbbi 4 évben szenzációs sikereket elért hódmezővásárhelyi Szabó Klára Petra képzőművészeti alkotásaival találkozhatnak. A legutóbbi Vásárhelyi Őszi Tárlaton a hódmezővásárhelyi önkormányzat és a Magyar Művészeti Akadémia elismerésében, a Rudnay - ösztöndíjban részesített művész ezúttal kísérletező kedvét „teszi láthatóvá” Budapesten. A fogalmazás nem véletlen, hiszen - ahogy a Vásárhelyi Híreknek elmondta, legújabb sorozatában képeit egy speciális thermo festékkel vonta be, mely normális körülmények között fekete, hő hatására viszont átlátszóvá válik. Akkor amikor azokat a néző érintésével, kéz melegével előhívja.

Lesz egy kisméretű művekből összeállított installáció, amely az ’Idő és  Emlékezet’ címet viseli. Elrejteni és megmutatni az emlékeket, kutatni és megérteni jelentésüket interaktív módon - mondja Szabó Klára Petra.

A Polaroid képeket bevonta a speciális thermo festékréteggel. Ez szobahőmérsékleten fekete, hő hatására viszont átlátszóvá válik, így láthatóvá válik az alatta lévő fotó. A képek mögé tükörfűtő fóliát illesztett, ezt pedig összekapcsolta egy mozgásérzékelővel. Amikor a néző a kép elé lép, a mozgásérzékelő aktiválja a fűtőszálakat és a kép láthatóvá válik pár másodpercre, pont mint amikor az emlékeinket próbáljuk felidézni.

„Munkámban, központi szerepe volt az érintésnek, simogatásnak, vagyis a fizikai kontaktusnak. A néző csak akkor élvezhette az alkotásokat, ha megérintette azokat, ha saját teste segítségével létesített kapcsolatot a művekkel.”- összegezte a meghökkentő és innovatív budapesti kiállításának lényegét.