Az Emlékpont Múzeum kutatószobájában száztíz népbírósági per iratanyagának digitalizált változata bárki számára hozzáférhető.

A magyar népbíróságokat 1945-ben hozták létre, azzal a céllal, hogy ítéleteikkel felelősségre vonják a második világháború idején elkövetett háborús és népellenes bűnök elkövetőit. A 24 népbíróság 1950-ig működött, a már látókörbe került elkövetők figyelése és zaklatása és további elkövetők felkutatása azonban ezután is folytatódott, egészen az 1970-es évekig.

Az 1945 és 1949 közötti perek nem koncepciós perek voltak. Bár sok esetben az egyéni bosszú és a politikai célok vezették ezen ügyek irányítóit is, továbbá eljárási hibák, bizonyítási hiányosságok jellemezték ezeket a pereket, mégis az itt elítéltek döntő többsége valóban bűnöket követett el. Az ítéletek szigora azonban számos esetben ébreszt kételyeket a kutatókban. Ezekben az eljárásokban

majdnem hatvanezer fő ügyét vizsgálták, 27 ezer elmarasztaló ítélet született.

A huszadik század sorsfordítói iránt érdeklődők számára a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeum közgyűjtemény kutatószobájában nyílik lehetőség megismerni száztíz népbírósági per közel kétezer oldalnyi digitalizált iratanyagát, 1945 és 1950 között keletkezett, alkalmanként drámai emberi történeteket érintő elektronikus dokumentumait. A magyar népbíróságok, bár kezdetben eredeti céljukat követték, más szovjetek megszállta országok hasonló bíróságaihoz hasonlóan idővel a kommunista párt eszközeivé váltak a politikai ellenfeleikkel szembeni leszámolásban.