A szeptember 21-ig látogatható A miskakancsó című kamaratárlaton a Néprajzi Múzeum gyűjteményének 65 darabja látható, amelyek egyszerre soha nem voltak kiállítva.
A különböző gyűjteményekben mintegy 150 miskakancsót őriznek az 1820-as és 1940-as évek közötti időből, az ismert daraboknak pedig csaknem a fele a Néprajzi Múzeumban található. A kiállítás így a miskakancsók készítésének teljes időszakát bemutatja: 1828-tól kezdve az 1900-as évek közepéig, addig, amíg hagyományosan készültek a darabok.
A tárlaton készítőket, műhelyeket, műhelyköröket, a miskakancsók egyes motívumainak a "mozgását" igyekeznek felvázolni. Miskakancsót hagyományosan csak az Alföldön készítettek, a legrégebbi darab Hódmezővásárhelyről való 1824-ből.
A muzeológusok ma a miskakancsót tartják talán a legmagyarabb fazekas munkának, népi kerámiának, így a kiállítás egy hungarikumnak a bemutatója is egyben.
A hírhez kapcsolódik, hogy fazekas munkákból rendszeresen tartanak árveréseket, például a Nagyházi Galériában. Nemrég írtunk egy ilyen árvarésről, amelyen többek között miskakancsókra és butellákra lehetett licitálni. Az árverésen a legnagyobb az érdeklődés a címeres butellák iránt volt.
A galéria munkatársa szerint, a néprajzi gyűjteményből a legmagasabb áron, 1,5 millió forintért az 1875-re datált, Hódmezővásárhelyről való magyar címer formájú butella kelt el. (képünkön) Pedig az induló ár 160 ezer forint volt.
