A család tájékoztatása szerint "Grosics Gyula, a Nemzet Sportolója június 13-án délelőtt álmában megtért Teremtőjéhez".

Grosics Gyula Dorogon kezdte pályafutását, majd a MATEOSZ, Bp. Honvéd és a Tatabánya csapataiban szerepelt. A magyar válogatott kapuját 86 alkalommal őrizte, 1954-ben világbajnoki ezüstérmet nyert, 1952-ben Helsinkiben pedig olimpia bajnoki címet szerzett. Életéről, futball pályafutásáról számtalan publikáció, könyv, film emlékezik. Futballkarrierje nyitott könyv volt, példaképe volt sok-sok labdarúgó fiatalnak. Azt viszont kevesen tudják, hogy nevéhez fűződik egy arab ország, nevezetesen Kuvait labdarúgásának felemelkedése.

Abban a szerencsés helyzetben volt a Vásárhelyi Hírek főszerkesztője, B. Szabó Zoltán, hogy azokban az években baráti kapcsolatban volt a Grosics családdal, sőt együtt töltöttek Kuvaitban két évet, azokat a bizonyos éveket, amikor az egykori Aranycsapat kapusát felkérték a kuvaiti futballválogatott kapitányának.

B. Szabó Zoltán: „Grosics Gyula 1966-ban az MLSZ –től kapta az ajánlatot, hogy szervezze meg Kuvaitban a magas szintű futballt. Mivel a leginkább erre fogékony fiatalság egyetemre járt, kézenfekvő volt, hogy egy egyetemi csapat összeállításával kellett kezdenie. Amikor kiérkezett Kuvaitba, édesapám, mint a MOGÜRT  Vevőszolgálat vezetője, felesége és jómagam segítettük beilleszkedni, berendezkedni Kuvait City-ben. Mi már régebb óta Kuvaitban laktunk, számunkra nem jelentett újdonságot a kinti élet: nemcsak a hétköznapok, hanem nappali 50-55 fokot és az esti nedvességgel teli levegőt is megszoktuk.

Grosics Gyula edzői munkájában közvetlenül a kuvaiti sportminiszterhez tartozott, aki felvilágosult Londonban végzett ember volt, és tisztában volt a legendás kapus futball múltjával.

Így aztán a gyönyörű lakás mellé autót is kapott, természetesen sofőrrel.

Hetente több alkalommal járt hozzánk, egy kis beszélgetésre, és nagyon szeretett sakkozni. Szinte mindent megosztott velünk, elmesélte például, hogy az egyetemistákból fél év alatt összeállított csapattal Tunéziában sorra nyertek. Az akkori sportsikereket egyébként széles terjedelemben hozták a kuvaiti újságok, már csak azért, is mert ez volt az első kuvaiti futballválogatott, amely a tetejében külföldön győzött is. A sikernek nem sokáig örülhetett, mert a helyi felnőtt csapatok valamennyi játékosát leigazolták. Idegesítette, hogy újra kellett kezdenie egy csapat összeverbuválását.

Az, hogy a csapata szétment, egyébként is erősen megviselte, de nálunk vendégeskedve többször is kifakadt, hogy ezek a gazdag kuvaiti „hobbifocisták” hol járnak, hol nem járnak edzésre, sőt nem egyszer a színarany rendszámú Camarokkal, Ford Mustangokkal szinte a pálya szélén parkolnak le. Vagy, edzés helyett inkább elmennek moziba, mert nekik úgy tetszik! A kemény magyar edzéstechnikákhoz szokott gyomra ezt nehezen vette be. Közben 1967-re kijött felesége és két lánya, akik segítettek neki „akklimalizálódni” a sajátos edzésmódhoz.  

A kuvaiti spotvezetés elégedett volt vele, hiszen '67 vége felé már ő volt a felnőtt válogatott szövetségi kapitánya. Két év után mégis hazavágyott, igazából a kinti viszonyokat sem tudta megszokni. Pedig nem akarták elengedni, mindent megígértek neki, de ő hajthatatlan volt.

A Grosics család és a mi családunk Magyarországon is még évekig összejárt, amíg feleségével el nem váltak az útjai.” – mondta B. Szabó Zoltán a Vásárhelyi Hírek főszerkesztője.

A világban sokan emlegetik Puskás nevét, de vannak olyan országok, mint például Kuvait, ahol a legendás magyar futball egyenlő Grosics Gyula nevével. A Fekete Párduc, ahogy az egykori Aranycsapat kapusát becézték, 88 éves korában örökre elment.

Az Egyesült Arab Emirártusok legnagyobb hírügynöksége a gulfnews.com, néhány órával a halálhír után fényképes cikkben méltatta Grosics Gyulát.

Kuvait belvárosa 1967-ben                                                              Távolban a kuvaiti egyetemi futball stadion