Néhány napja az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) hivatalának négytagú küldöttsége járt Hódmezővásárhelyen, a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató Béla cigány utcai Gyermekotthonában.

Képünkön egy menekült fiatal érkezése (Fotó: VH)

(Ez volt a második látogatás Csongrád Megyébe: július 3-án a Szegedi Határrendészeti Kirendeltség röszkei idegenrendészeti előállító-helyiségben jártak.)

A vásárhelyi kifejezetten szakmai látogatás célja az volt, hogy megismerjék a gyermekotthonban folyó munkát, és a kísérő nélküli kiskorúak elhelyezésének körülményeit.

Mint arról a Vásárhelyi Hírekben többször írtunk, 2013 tavasza óta fiatalkorú külföldi migránsok laknak a Béla cigány utcai - egykor speciális - otthonban. A 2011 óta a Szent Ágota Alapítvány által üzemeltetett épületben 18 fiatalkorút helyezett el a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal. Talán kevésbé ismert, hogy több százan az egykori fóti gyermekvárosban várnak státuszukat elbírálására, illetve családegyesítésre.

A vásárhelyi otthonban csak 18 fős kapacitás van, azonban kevés kivétellel az újonnan érkezők rövid idő után továbbállnak.

Az otthon egy háromszintes családi házban működik. A földszinten két szoba található, melyekhez egy vizesblokk tartozik. A középső szinten egy légtérben van a konyha, az ebédlő és egy nagy nappali, valamint két iroda és vizesblokk. A beépített tetőtérben három szoba található egy vizesblokkal. A háznak nagy belső udvara is van.

Rácz Béla az otthon vezetője, egy riportban elmondta, kevesebben vannak azok, akik ki tudják várni a hivatalos egyesítési eljárást. Sokakat ugyanis a családjuk úgy indított el, hogy valamilyen velük rokonsági fokban álló már kint dolgozik Nyugat-Európában. A hivatalos családegyesítési eljárást úgy lehet lebonyolítani, ha ez a rokon legálisan tartózkodik az adott országban, őt megkeresik, fogadónyilatkozatot kell kiadnia, hónapokba telik a hivatalos procedúra. A hozzátartozók egy része nem is legálisan tartózkodik az EU-ban, tehát a legtöbben meglépnek, mennek a rokon után. A legális eljárást sokaknak nincs türelmük kivárni, ők azért szöknek el.

Van azonban olyan fiatal, aki már hónapok óta Vásárhelyen él, mivel a szüleiről már semmit nem tud. 15 évesen valójában a semmibe küldték, hogy megmentse legalább a saját életét. Életében először érzi magát biztonságban, alig 18 évesen. Perzsiában született, ott járt néhány évet iskolába, mivel szülei nem beszélték a nyelvet, önállóan, az iskolában tanult meg perzsául. Itt ölték meg fivérét, ezért menekült a család vissza, de itt azért üldözték őket, mert azeriek. Az első hónapokat Törökországban töltötte a kamasz, itt rabszolgaként dolgoztatták egy varrodában, hétvégére is bezárták őket, néhány társával sikerült innen megszökniük. Bulgáriában fogták el őket a rendőrök, táborba kerültek, ahol jószerivel éheztek, háromezren lehettek a sátrakban. A fiú úgy emlékszik, hogy európai szociális szakemberek segítségével jöttek el a bolgár táborból. GPS-t vettek, majd ennek segítségével gyalog indultak útnak, de csak Szófiáig jutottak, ahol az utcán éltek hosszú hónapokon keresztül. Itt verődtek csoportokba, embercsempészek segítették őket Belgrádig, majd a szabadkai elhíresült téglagyári telepen töltöttek néhány hónapot, s innen vágtak neki a magyar határnak.

Rácz Béla, az otthon vezetője szerint a legmegrázóbb pillanatok azok, amikor megérkeznek a házba fáradtan, kiszolgáltatottan, rettegve. Ilyenkor először tisztálkodási lehetőséget biztosítanak számukra, megetetik őket, majd megmutatják a szobájukat, ismertetik a fő szabályokat: tilos az erőszak és a drog, alkohol.

Ezután interjúkat készítenek velük, ami alapján egyéni fejlesztési tervet készítenek. Illetve készítenének, ha még előtte meg nem szöknek. „Az biztos, hogy az életükben nem voltak még ilyen biztonságban, de a családi kötelesség az első számukra, pedig látom rajtuk, hogy jó nekik egy kicsit gyereknek lenni.”

A napokban, ebben az otthonban járt az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága hivatalának négytagú küldöttsége. Látogatásuk céljáról, a látottakról, megállapításaikról nem nyilatkoztak. A Vásárhelyi Hírek megkeresésére jelezték, hogy a röszkei és a hódmezővásárhelyi látogatás kifejezetten szakmai jellegű volt, a nyilvánosság kizárásával.